A terelő erők szerepe

A pozitív-negatív polaritásban, amiben itt a Földön élünk természetesen léteznek segítő és hátráltató erők, ami persze mind a valóság része, és mint ilyen létjogosultsága van mindegyiknek. A mai korban (is?) sokan beszélnek ellenerőkről, ellenoldalról, ami hátráltat és szenvedéseket okoz, de egy dolgot nem szabad elfelejteni. A teremtett világ mindig egyensúlyban van, minden Isten része, a mindenség része.Sokat gondolkodtam ezeknek az erőknek a szerepéről és azt hiszem megtaláltam. Van szerepük, méghozzá igen erős tanító szerepük. A szenvedés (nem az öncélú) a tanulás egyik formája, amit legtöbbször nem lehet agyi gondolkodással kikerülni, pótolni. Ez vezet el a "Most már ebből elég, bármi áron változtatok rajta" érzéshez, elvezet az elhatározáshoz, cselekvéshez. Kinek mennyi kell belőle az elinduláshoz, útkereséshez. Van egy jó mondás: "Ha te éhes vagy, nem ehetek helyetted" - ezt sokszor tapasztalom az életemben, amikor egyes lelkeken még nem tudok segíteni, csak nézni, hogy eljutnak-e oda, hogy változtatni akarnak, vagy tovább tocsogni az önsajnálatban és panaszkodni.

Talán úgy tudnám szemléletesen bemutatni, olyan mint egy duzzasztógát a vizierőművel, ahol a felgyülemlett víztömeg tudja csak megforgatni elegendő energiával a turbinalapátokat. Amikor már nem gondolkodom következményeken, nem érdekel mi az ára, ki akarok törni, keresni akarok egy jobb saját világot magamnak. Rájövök, hogy csak rajtam múlik, hogy meg tudom csinálni. Ezek olyan tapasztalások, olyan iskola, amit nem lehet mással pótolni, csak megélni.
Tehát ezek a neheztelő erők sűrűsítik bennünk az elhatározást, amíg egyszer csak el nem indulunk, mert mást akarunk BÁRMI ÁRON!!! Sűrűsítik bennünk a negatív érzéseket az elviselhetetlenség határáig, hogy ne lehessen más lehetőségünk, csak eldobni, elengedni. Tudjuk azt, hogy kik akarunk lenni és kik nem akarunk lenni.Aki nincs egy bizonyos tudatszinten, az azért nincs ott, mert még nem élte meg ehhez a tapasztalatait. Én is az életemben sokszor próbáltam megszabadítani embereket a púpjuktól, amíg rá nem jöttem, hogy nem tehetem, amíg Ők el nem határozzák, hogy letegyék azt. Abban már lehet segíteni, sőt kell is. Szerintem ezek a neheztelő erők segítenek kimozdulni, változtatni, ezek nélkül nem tudnánk fejlődni, mert nem lenne motivációnk egy rózsaszínű langyos pocsolyából kimozdulni. Ha minden szép és jó, akkor minek változtassak rajta? Ezek a terelő erők olyanok, mint a betegségek, amik megmutatják a szükséges változtatások irányát, amit az orvosok le akarnak győzni, ellenségnek tekintenek, pedig "csak" ki kell bontani az értelmét, jelentését.

Atilla-Atarvis