Az elfeledett ősi hagyomány

Noha többedmagammal már országszerte tartunk izzasztókunyhó szereket ( szer, mivel a szertartást már nem kell tartani, a szert kell tartani), még mindig csak egy szűk kör, amelyik rendszeresen gyakorolja ezt. A magyar emberek többségének teljesen ismeretlen ez az ősi hagyomány, legfeljebb egynéhányan már hallottak róla valamit. Többféle kunyhózási forma, illetve tartalom létezik, én a gyógyító és teremtő izzasztókunyhóval foglalkozom 2006 óta, 2010-től kunyhóvezetőként.

Látszólag úgy tűnik, hogy indián hagyomány meghonosítása történt nálunk e szertartás gyakorlásával, de a kép ennél sokkal árnyaltabb, az igazság kiderítéséhez - mint sok esetben a saját kultúránk újra felfedezésénél - kissé vissza kell mennünk az időben a kutatással. Az észak és közép-amerikai indián népeknél a mai napig élő tevékenység az izzasztókunyhó, de nálunk magyaroknál milyen múltja van ennek?

Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció c. könyv és Herodotosz történetírása azok az írott források, amelyek említik őseink izzasztókunyhó gyakorlását. A szkíták kunyhói is nagyrészt a gyógyítást szolgálták, mégpedig - mint a természettel összhangban élő népeknél általában - a tudó emberek, mágusok, táltosok vezetésével. A római egyház által pogánynak bélyegzett ősi hitrendszerünk és hatásos gyógyító módszereink csak azért váltották ki a katolikus vezetők ellenszenvét, mivel sokkal közelebb álltak azokhoz a jézusi tanításokhoz, amelyek a Világmindenség és az ember működésének tudását közvetítették, mint a középkori egyházi erőszakos központosítási, terjeszkedési gyakorlat. Őseink sokkal tisztább és valósabb világképpel rendelkeztek, és erkölcsileg is magasabb szinten álltak, mint a dúsgazdag, hataloméhes egyházatyák (tisztelet a kivételnek). A magyar kultúra gyökerei a régészeti és genetikai felfedezések, valamint a néprajzi összehasonlító elemzések folytán egyre régebbre nyúlnak vissza, ahol egyes rokon népek történeteivel, pl. a kelták, pártusok, egyiptomiak, japánok, stb. találkoznak. Varga Csaba élvezetes írástörténeti munkája például kb. 12000 évvel ezelőttre teszi annak az összefüggő kultúrkörnek a hanyatlását, aminek képviselői vagyunk mi magyarok is. Nem meglepő tehát, ha a kutatók a Földön óriási távolságokra egymástól, találnak hasonló régi tudást őrző néptöredékeket, régészeti leleteket.

Az Arvisura írásaiban világosan megtalálható annak a földön kívüli kultúrának a betelepítése, amely a Lemúr és Ataiszi népek, valamint Atlantisz kezdeti korszakának életét meghatározták. Ezt a minőséget lehet megtalálni a rokon népeknél és a magyar őstudásban is, amelyik az utóbbi kétezer évben teljesen háttérbe szorult, és csak a mostani korszakváltás segítő univerzális energiái kezdik újra felerősíteni. Meg kell értenünk, hogy egy ősi kultúra őrzői vagyunk, amelynek szeretetvallása és természetessége oly éles kontrasztot mutat a mostanára elterjedt erőszakos, terjeszkedő, élősködő, harácsoló mentalitással. A feladat továbbra is őseink tudásának őrzése, de gyakorlatba történő átültetése is egyben. A kevés fennmaradt írásos hagyaték mellé támpontként a magyar nyelv bölcsessége és a közvetlen isteni szellemi kapcsolat használata társul, így előbb-utóbb összeáll az elhazudott múltunk, mely a jelen túlélésének a záloga is egyben. Az izzasztókunyhó felépítése és tájolása, valamint a bent zajló történések a négy fő égtáj irányaival és erőivel való kapcsolatra épülnek, mint ahogy a magyar napkereszt (kör oszt), vagy a kelta kereszt is. A kör, mint a teljesség látszólagos felosztása is így történik különböző minőségekre, mégis egymáshoz kapcsolódnak a körszeletek, így alkotva meg az egészet, és a középpontjával, valamint annak fenti és lenti irányával együtt a mágikus teremtő hetes számot adják.

Az izzasztókunyhó, mely testi-lelki-szellemi megújulást hoz, segít egészségesebbnek, erősebbnek maradnunk, de megélhetővé válik általa a természet erőinek segítsége is életünk alakításában. Tudták ezt az eleink is, ezért is tudták többek között könnyebben megőrizni a saját lelki egyensúlyukat, erkölcsi tartásukat és fizikai erejüket. A globális társadalom virtuális életvitelében elpuhult ember egyik lehetősége az izzasztókunyhó, visszatérni az egyetlen működőképes rendszerbe a természet és a természetesség világába, megismerni az ősök energikus és egészséges életvitelének titkát. Az indiánok mind a mai napig a nagyobb ünnepeik bevezető, tisztító szertartásaként használják, de komoly beavatások is történnek a kunyhózás során. Az elmúlt évszázadokban anyagba süllyedt emberiségnek valójában óriási szüksége van újra a szellemvilág és saját magasabbrendű énje felé fordulni, hogy újra megtalálja a boldogság kulcsait és a működőképes, fenntartható élet mintáit.

Áldás!

Atilla-Atarvis