Gyűlnek a seregek...?
Azután beindult a szerveződés, pont olyan jelszavakkal, amire régóta vágytunk,
pont olyan célokért, amiért sokan akarnak tenni. Az önellátás, a hatalomváltás,
az ősi hagyományok újjáélesztésén keresztül a magyarság felébresztése. Első
érzéseim az őszinte lelkesedés, vágy a cselekvésre, csatlakozásra voltak, de
jöttek sorban a benyomások. Sok kis apróság, ami önmagában nem is feltűnő
talán, de egymást erősítve óvatosságra int.
Előszőr akkor hőköltem vissza, amikor érdeklődésmre válaszul alapszervezet
alakítási feladatot kaptam volna. MIT??? Alapszervezetet??? Miért éppen ezt a
sokak számára rossz érzésű szót használják azok, akik nem akarnak pártban
gondolkodni, akik nem akarják folytatni az eddigi demokráciának emlegetett
diktatúra folyamatát? A magyar nyelv szókincse könnyen lehetővé tenné egy
másik megjelölés használatát, nem igaz?
Hogyan lehetséges egy, a meglévő rendszer stratégiai pontján működő katonatiszt
ellenállás nélküli tevékenysége a globalizmus és gyarmatosítás nyíltan
hangoztatott érdekei ellen?
Azután a minél hamarabb való növekedés keltett bennem rossz érzéseket. Miért
kell erőltetetten növelni a létszámot, felhígitani a mozgalmat olyan még
éretlen egyénekkel, akik a tömegbázist ugyan biztosítják, de a mag tudatosságát
nem vették át? Miért a pánikkeltés, hogy nincs időnk, hogy sietni kell?
Hiányzik talán az Istenbe, a szent Mindenségbe vetett hit? Nem történhet Isten
akaratától függetlenül emberi érdekek mentén megvalósuló teremtés, ha annak így
nincs létjogosultsága!
Hogyan lehet felülről vezérelve kis közösségeket létrehozni mégis alulról? A
közösségeknek szeretetben élő családokból kell kiindulnia, ahol nem az egyházi
dogmák szellemében söprik a szőnyeg alá elfojtott problémáikat a családtagok,
ill. nem a fogyasztói társadalom rabszolgatartó életmódjának jellemző félelmei
irányítanak. Ezek a családok azután kisebb közösségekbe, azok egyre nagyobb
közösségekbe szerveződhetnek, de csak akkor, ha maguk is akarnak. A világban
végbemenő változások fő mozgatórugója az emberi szabadság, a szabad akarat
utáni vágyódás, ill. ennek tudatosulása. Ehhez a folyamathoz márpedig idő kell
és tapasztalás, nem lehet lerövidíteni a több száz év óta tartó egyházi és
politikai agymosás és következményeinek megfordítását néhány esztendőbe.
A legnagyobb megdöbbenés akkor ért, amikor a Szövetség nagygyűléseit Plazak-ban
tartotta. Talán nem mindenki előtt világos, hogy a Plazak tulajdonos urai pont
annak a globalista világuralmi törekvésnek képviselői, akiktől való függőséget
megszüntetni akarná az önszerveződés. Nagyon naivnak kell lennie annak az
embernek, aki nem gondolja, hogy a tulajdonos a saját érdekköreiben nagyon is
figyelemmel kíséri a történéseket. Miért hagyná tehát a pénzügyi és gazdasági
hatalomra törő réteg, hogy pont ezt a hatalmat nyírbálgassa valaki, méghozzá a
saját épületeiben? Miért kellett a vállalkozó, gyanútlan, lelkes embereket
bevezetni könnyen bekamerázható és lehallgatható mozitermekbe?
Ezután következett a mostani Magyarok Gyűlése, amire ezt az összes előzmények
által sugallt kétségemet félretettem az összefogás, lélekegyesítés érdekében. A
szakrális tér létrehozása és a Nagyboldogasszony templomunk fizikai és szellemi
megalkotása felemelő érzésekkel töltött el. A magukat önként kizáró szervezetek
képviselői nélkül és azok nélkül, akik az összefogás érdekében sem tudtak a
saját kizárólagos igazságuk képzetén túllépni megvalósulni látszott a szeretet
és elfogadás alapján történő lélekegyesítés. Sok értékes tudással rendelkező
lélek-testvérünk volt jelen, jó beszélgetések, felemelő megélések történtek.
Amikor már minden összeállni látszott, azután történtek azok a furcsa
események, amelyeknek az okait lehetne találgatni, mindenesetre nem
harmonizáltak a Mindenség által belém ültetett értékrendemmel és erkölcsömmel:
Amikor az elvégzett szervezőmunka és elért összefogás vezetésével megbízott
embertől egy pillanat alatt meg lehet vonni a bizalmat és lejáratására át lehet
nyúlni a feje fölött a rábízott területen történő folyamatokban; amikor a
mindenki által elfogadott programtervezetet a felső vezetés által, mindenféle
egyeztetés nélkül, önhatalmúlag fel lehet borítani az utolsó pillanatban;
amikor a tömegbázis hízlalása érdekében a látvány, a "cirkusz" fontosabb a
tartalomnál, ezek számomra idegen viselkedési formák.
Minden esetre nagyon furcsa a számomra ennek a sok apró momentumnak az
egybeesése.
Óvatosságra és éberségre intek mindenkit, mert amit az ember el akar hinni, azt
könnyen el is hiszi. Kívánom, hogy azok a tiszta eszmék, melyek az összefogást
övezik, a szeretet, az egymás tiszteletben tartása, a munka becsülete, az ősi
hagyományaink újjáéledése, a szabad akarat és véleménnyilvánítás megmaradhassanak.
Vigyázzunk rá, nehogy menetközben valaki kifogja a szelet a vitorlából! Jézus
mutatta az utat, amit követnünk kell, vegyük komolyan a tanításokat elsősorban
magunkra nézve!
Szeretettel és tisztelettel: Atarvis